Kiváló fiatal optikus Háczky Gábor

Az üzlet 1982-ben nyitott a győri Kármelita templom oldalában, ahonnan később a Győrött közismert átalakítások miatt az itt működő iparosokat a Jedlik Ányos utcába helyezték át. Három éve, apja halála óta ő vezeti a céget, a munkában édesanyja, Németh Mária, illetve bátyja, István is részt vesz.

– Ma jóval több látszerész-szaküzlet működik, mint a nyolcvanas években. Ön szerint mi az, ami máig sajátossága a vállalkozásnak? 
– Valóban sokan vagyunk. Amikor az apám, negyvenkét évesen saját üzletet nyitott, négy cég működött Győrben az Ofotérttel együtt. Ma húsz lehet belőle. Ha nem is specialitás, de lassan már sajátossággá válik, hogy én most is kézzel csiszolom a lencsét. Ez már igen csak kezd kimenni a divatból, de én büszke vagyok rá. Ma a fiatal látszerészeknek talán tíz százaléka, aki nem géppel, sablonnal dolgozik.

– Bocsánat, onnan illett volna kezdeni, hogy Háczky Gábor, született 1971-ben. 
– Köszönöm, de akkor már inkább az apámtól. Õ negyvenben született, tizennégy évesen került a győri Ofotérthez, ami a Széchenyi téren működött. Zsákszám csinálta például a napszemüvegeket, s volt, hogy egy nap kétszázkétszázötven lencsét csiszolt meg. Harmincnyolc évesen lett a győri Ofotért vezetője, de nemsokára kilépett, '81- ben iparengedélyt kapott és megnyitotta az üzletet. Majdnem tíz éve mûködik a másik bolt, amit az édesanyám vezet. Én tizenöt éves koromtól kezdve dolgoztam az apám mellett, elvégeztem a Práter utcai szakmunkásképzőt, 1994- ben tettem le a mestervizsgát és most már négy éve annak, hogy a kézműves kamara megbízásából részt vettem a mesterjelöltek felkészítésében. Három éve – ezt tudja – édesapám eltávozott, azóta vezetem a vállalkozást. Összesen heten dolgozunk. És most kaptam ezt a díjat – belefér a cikkbe, hogy nagyon köszönöm a megtiszteltetést?

– Természetesen. Más: fõként miben változott a munkája a gyerekkorától kezdve? 
– Rengeteg dolgot mondhatnék. Például nagyon fontos, hogy a szemüveglencséknek – én kontaktlencsével egyébként nem foglalkozom – akkor még a hetven százaléka üvegből készült, a kisebb rész műanyagból. Mára az arány megfordult, sõt inkább nyolcvan-húsz a műanyag javára. És túlszárnyalják az üveget – szakmabelieknek ezt nem kell mondani. Az emberek igénye is igen pozitívan változott. Ma arra a régi vásárlói gondolkodásra már nem lehet építeni, hogy "megcsináltatom ezt a szemüveget és húsz évig jó lesz". A divat is gyorsan változik, ami a kereteket illeti. Gyerekkoromban árultunk húsz fajtát. Most kábé kétszázötvenes a választék, de az sem mindig elég.

– Azt mondta, húsz látszerészet van Győrött. Mi a titka a fennmaradásnak? 
– Hát annak speciel ugyanaz, mint régen: a megbízhatóság, a pontos munka és a gyorsaság. És az árérzékenység, hozzáteszem. Ami nem azt jelenti, hogy versenyezni akarunk a háromszáz forintos bóvlival, de azt gondolom, hogy a nyolcezres alsó határ nem számít rablásnak. Ezt mutatja, hogy a kevésbé tehetõs rétegek, például a nyugdíjasok is ugyanolyan számban visszajárnak. És jönnek szerencsére Európa más országaiból is, akik már ismernek minket: még svéd vásárlónk is van. Persze tudni kell, hogy náluk háromszor- négyszer annyiba kerül egy szemüveg, mint itthon.

– Svédország tényleg messze van. Holott én még a helyi lapban sem nagyon találkoztam az önök hirdetésével. 
– Valóban nem költünk sajtóreklámra. A nevünk szájhagyomány útján terjed, amire azért én is rásegítek, például előszeretettel adok bonuszba cégnévjegyes szemüvegtokot, amit majd valaki kitesz az íróasztalára, egy más valakinek pedig megtetszik a termék és mindjárt tudja, hogy kit hívjon.

– Még egy kérdés: van utánpótlás a családban? 
– Részemről még nincs, a feleségemmel ketten vagyunk. Az unokaöcsém pedig kicsi, még ráér eldönteni, hogy mit szeretne csinálni.

Laczó Balázs